Félelmetes örömérzet

Balázs Katalin
2010.07.30. 10:51

Rafting, team building – két idegen, de igencsak divatos kifejezés, mely nem jelent mást, mint csapatépítést vadvízi evezéssel. Aki nem hinne benne, próbálja ki, sok vállalkozásvezető esküszik rá.

Zsil, Cserna, Körös, Buzău – csak néhány folyó, melyek felső szakaszán, hol nagy kövek között iszonyatos erővel dübörög a víz, mentőmellényes, védősisakos csapatok eveznek. A vízlépcsők és -zuhatagok hangja aligha tudja elnyomni a visítást, mely egyszerre a félelem s az öröm hangja – állítják, akik kipróbálták.
Elemezgetheti bárki, hogy a ma emberének miért van szüksége ilyen extrém kihívásokra, a Maslovi-piramis csúcsán, az önmegvalósítás vágyában keresendő talán ennek kulcsa, a munka stresszének más kihívással való oldásában, s ennek tudható be az is, hogy egyre tökéletesebb felszerelések állnak immár rendelkezésre, egyre több cég kínál ilyen szolgáltatást. Az igénylők pedig olykor baráti társaságok, sportolók, leggyakrabban viszont cégek, akik így kívánják csapattá kovácsolni alkalmazottjaikat.
Az X-tours kanyoning, barlangászat, hegymászás mellett a vadvízi evezéssel is csapatot épít. Mi a Buzău folyóra indulunk; Czirják Csaba szigorú szabályokat szab már útközben: utasításait követni kell, ki áthágja ezeket és baleset éri, magára vessen. Nincs italozás túra előtt és közben, a fejvédő sisak és mentőmellény kötelező. Hideg a folyó vize, így a neoprém ruhákat is kiosztja, csónakfújás, majd a csapat vízre száll: evezők a kézben, a lábakat egy pánt rögzíti a csónakhoz, úgy, hogy ha borul a vízi jármű, kiszabadulhassanak. Mert a kipottyanás bizony a túra része. Ezt is gyakorolni kell viszonylag lassú folyórészen: ki kiesett, a hátára fekszik, csípő magasan, hogy fenekén a ruha és bőr megmaradjon a kövek közt a víz árjával együtt lefelé lavírozva. Elvileg isteni nyugalommal kell hagyni, vigyen a víz, míg egy mélyebb, lassúbb szakasz nem következik, ott pedig a parton bevárni a csónakban maradt csapattársakat. A nyugalom megteremtéséhez meggyőződésem, nem kis erőfeszítésre van szükség, bár szerencsére nem kellett kipróbálnom.
Mindannyian csónakban maradtunk a húsz kilométernyi szakaszon, s bár egy-egy helyen tetőtől talpig spriccelt a víz, hirtelen nagy manőverekre, erőteljes evezésre volt szükség, hogy a csónak egy-egy zubogónál keresztbe ne forduljon – mert bizony a vízhenger becsíphet, s rossz esetben, mint mosógép forgat be a víz alá –, másnap is volt kedvünk újraevezni a távot.
Félelem és öröm ezen elegye, amit a rafting nyújt, adrenalin és endorfin után az esti pityókástokány, majd a másnapi izomláz tényleg csodákat művel. A brassói csapatok, akikkel utunk során találkoztunk, szintén esküdtek rá, másként kezdik hétfőn a munkát, mint korábban, bizalom, összetartás lett a kollégák között az összehangolt evezés eredménye. Bár a tapasztaltabbak azt mondják, ez nem más, mint egy vírus, aki egyszer a raftingozás ízével együtt elkapta, legközelebb a kanyoning is csábítja, aztán a barlangászat, a sziklamászás…, de tudják a cégvezetők is, a csapatépítést sosem szabad abbahagyni, s válság ide vagy oda, azt vallják, ez a biztos befektetés, mert busásan megtérül.
A kíváncsiak több információt szerezhetnek minderről a www.x-tours.ro oldalon.


Játszóház a Talentummal
Erdélyi magyar
az NFL legérdekesebb embere
Szüreti bálok ideje
Szemtelenség gyergyói szobrokkal
Komparatív előnyök elve:
krumplit tessék, hargitait!