EMEF: összefogásba csomagolt széthúzás

Isán István Csongor
2010.07.23. 11:34

„Minél magasabb, magasztosabb egy idea, tapasztalatom szerint mostanában annál kevesebbre kötelez itt, e lapos földön. Sokan csak azért vallják, mert a magasság távolságot is jelent.” Az idézet Illyés Gyula Magyarok című jegyzetgyűjteményéből van – és valahogy ami akkor, a két világháború között jellemző volt a magyar közéletre, az most is jellemző az erdélyi magyar közéletre.

Egy ilyen magasztos idea az erdélyi magyar összefogás is. Sokan hajtogatják nagyon sok kontextusban, de eredménye eddig csak annyi volt, hogy az európai parlamenti választásokon egy listán indultak a magyar jelöltek (nehogy kiessen valaki). Érzésem szerint itt távolról sem az egységről vagy az összefogásról van szó, hanem inkább azt játsszák a szereplők, hogy mennyire lehet elmenni a széthúzásban úgy, hogy közben ne legyen látványos bukás a vége. Az összefogás lefordítva a nagyobb kockázat nélkül tartható maximális széthúzást jelenti.
Ha ebből a szemszögből tekintjük, akkor az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum eredményes, a felek leülhetnek egymással szemben, és vitázhatnak úgy, hogy közben biztosíthatják maguknak, hogy listavezetőként bejutnak az Európai Parlamentbe, vagy hogy meglesz az öt százalék, amikor kell.
De ami az összefogást illeti... Nagyon magasztos fogalom, meg is testesít egy széles körű elvárást, nagyon nehéz megvalósítani, és könnyű magyarázatot találni, ha mégsem sikerül. Mert nehéz összefogni akkor, amikor a partner burkoltan választási versenytárssá akarja kinőni magát, vagy nehéz összefogni úgy, hogy a másik fél meg sem kérdez, amikor döntéseket hoz. Nem könnyű, de nem is lehetetlen, csakhogy kellene valami konkrét összefogásra – és nem minimál-együttműködésre – utaló tartalmat is adni az EMEF-nek.
Például kidolgozhatnának egy erdélyi magyar stratégiát is, aminek hiányáról és e hiány negatív következményeiről magam is többször írtam. Ha megszületne ez a stratégia, amit nemcsak a politikusok alkotnának meg, hanem közösségünk erre legalkalmasabb személyiségei, akkor ennek gyakorlatba ültetése lehetne egy igazi összefogási gesztus. Amikor nem azt figyelnék a játékosok, hogy meddig lehet komolyabb következmények nélkül ellentmondani a másiknak, hanem a közös cselekvést kellene megvalósítaniuk. Nem a személyes ellenszenvük, nem a régi viták és szakítások által meghatározott „együttműködés” jegyében kellene cselekedni, hanem egy felsőbb, a stratégia által konkrétan megfogalmazott cél érdekében kellene vállvetve dolgozni.
Erre egyelőre, úgy tűnik, egyik szereplőnek sincs igazán kedve. Elég nekik az egyeztetés, tegnap a Tusványoson, holnap zárt ajtók mögött. De mikor lesz ebből összefogás – ha lesz –, azt megjósolni lehetetlen.



Mindenki többet várt az EMEF-től
Különvélemények a kormányzásról
Munkacsoportokat alakít az EMEF

Felhasználónév
Jelszó

Regisztráció