A sértett kritikusok kritikája

Isán István Csongor
2010.07.06. 11:26

A gazdasági válság miatti kétségbeesés, a jövedelmek megkurtítása miatti felháborodás újra felerősítette azokat a hangokat, akik csak bírálni (vagy inkább szidni) tudnak mindent és mindenkit.

Vannak emberek, akik a saját frusztrációjukat szeretnék kiterjeszteni az egész közösségre, és alig várják, hogy valami rosszul menjen, mert akkor jöhetnek a „megmondtam én” típusú érvelésükkel, és újabb pesszimista, katasztrófaelméleteik még hitelesebbeknek tűnnek. A minap az EU-táborban is hallgattam egy ilyen előadót, aki elmés képekkel és találó grafikonokkal azt bizonygatta, hogy Romániában semminek sincs értelme, hogy itt mindenki – elnézést a kifejezésért – hülye, és reménykedni nem lehet semmiben. Az előadás egy adott területről szólt, de úgy volt felépítve és megtűzdelve megjegyzésekkel, hogy valójában egy általános pesszimizmust és „itt minden mindegy, és minden hiába” típusú elméletet adott át a többnyire fiatalokból álló közönségnek. És ebben az előadásban nemcsak Romániát „döngölte földbe”, de a „narancssárga” Magyarország sem szabadult meg a kritikától.

Olyan hangulata volt az egésznek, mintha a nagyon gyenge diákot a magát sziporkázónak vélő tanár megszégyeníti az osztály előtt, kihasználva, hogy a szerencsétlen gyerek nem is replikázhat. Még ha valamit fel is hozhatna mentségére, nem teheti, mert a tanár-diák hatalmi viszonyból fakadóan neki el kell fogadni a kritikát. Az előadás is csak negatív elemekből épült fel, és nem is akadt senki, aki közbeszólhatott volna, hogy talán valahol egy pozitív elemet is fellelhetünk, és az egész körülöttünk lévő világ nem csak a romlás és a kétségbeesés fullasztó sivatagja. (Egyébként is hálátlan feladat ezekkel a vészmadarakkal vitát nyitni, ők a rosszat kiemelten érzik, zsigerileg tapasztalják, míg a jó bagatellizálásában tehetséges mesterek – a kísértés igazi művészei).

Ez a típusú érvelés periodikusan átitatja a hazai magyar közéletet is, rengeteg publicista előszeretettel használja ezt a szerepet, az újságírók hajlamosak azt hinni, hogy a sajtó szerepe csak az ostorozás (vannak olyanok is, akik meg vannak győződve, hogy ők „jobban tudják”, ezektől aztán az olvasó pozitív véleményt ne is várjon soha). Azonban nemcsak publicisták, hanem politikusok is szívesen öltik fel a „minden kritikusa” szerepét, ez a legkönnyebben hozzáférhető szerep, ami azonban rendkívül demagóg.

Annak ellenére, hogy magam is gyakran gondolok nagyon rosszat sok mindenről, és van, amikor a kétségbeesés határára jutok, nem értek egyet azokkal, akik – hogy a leggyakoribb példánál maradjunk – Romániáról a lehető legnegatívabb képet festik, anélkül, hogy valamilyen javítási lehetőségre reflektálnának.

Azt hiszem, nemcsak egyénenként, de közösségként is magunk mögött kellene hagyjuk ezt a stádiumot: a kritika szükséges, és adott esetben előre visz. De csak akkor, ha valamit cselekszünk is. Ám például a fenti előadónk szavaiból semmilyen lehetőség nem körvonalazódott, és hasonlóan „ablaktalan” kritikákat tonnaszám gyártanak a hazai médiában is. Szerintem inkább azt kellene feszegetni, hogy mit tehetünk, mert az, hogy rossz helyzetben vagyunk, azt hiszem, senki számára nem titok (ezért is olyan kézenfekvő beszélni róla, hiszen mindenki egyetért). És észre kell venni azokat a cselekvéseket, amelyek előre mutatnak, azokat a személyiségeket, akik nem állnak meg a jajongásnál, hanem alternatívákat keresnek.

Egyik alapvető közösségi követelésünk, hogy ismerjenek el államalkotó tényezőnek Romániában, és Románia ne legyen egységes nemzetállamnak titulálva. Ám ehhez nem állhatunk meg a kritikánál és a pesszimizmusnál, ehhez fel kell építeni jövőképeket, cselekedni kell, meg kell találni a helyünket, ki kell építeni a rendszerünket. A mi érdekeink, a mi szemléletünk alapján, mert ha csak abba éljük bele magunkat, hogy a románokról kialakított képet feketítjük tovább, semmire sem megyünk. A románok imázsát nem kell feketíteni, az amúgy is sötét. De nekünk ebben a feketeségben nem a sötét, hanem a világos pontokat kell kiépítenünk, és értsük meg: nem az ő, hanem a mi érdekünkben.


Ha letáborozik az EU
Dokumentumfotók a rendszerváltásról
Változások a jövedelmi adó rendszerében
Mi történt Csíkszeredában 1989. december 22-én?
Szeme van az útnak Fenyéden

sarosizoltan

Gegyet értek Önnel

Felhasználónév
Jelszó

Regisztráció